HÁT én nagyon nemirom öket!
A történet megtörtént eseményeken alapszik.
Sötét éjszaka, erős szélfúvás,
egész városban nagy a megnyugvás.
A buszmegálló mellett, útcai lámpa alatt,
biztos anyukájától messzire le maradt.
Szemében könny csorog, de lelkében tűz,
míg nem látott meg engem...addig volt szűz.
Jobb szélen fekete haja, suhog a szélben,
mint nadrágom mikor fingok minden délben.
Sírt, erősen sírt, mint a zápor eső,
(már órák óta bőg, szóval nem meglepő)
Zsebéből U.S.A márka, fényes bicskája,
elő fénylik, mint távolban a mamája.
Kezéhez szegezi, pont úgy mint egy debil,
míg a zsebében megcsörren a mobil.
"hol vagy már kislányom, kihül a vacsora"
elteszi a kést, és haza ér akkorra.
A történet már lassan véget ér,
de a tanulság még bőven belefér.
Ha meglátsz egy olyat mit a sors hátra hagyott,
ne tégy mást, egyszerűen RÖHÖGJ EGY NAGYOT!
LILY |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
